Holland Kelet-India

Egykori délkelet-ázsiai holland gyarmat, 1949-től Indonézia

Holland Kelet-India, hivatalosan Holland India (hollandul Nederlands-Indië; indonézül Hindia-Belanda) Hollandia gyarmata, melyből a második világháborút követően kialakult a mai Indonézia.

A Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) és a Holland Kelet-India (Dutch East Indies) területének kiterjedése a történelem folyamán

1800-ban a Holland Kelet-indiai Társaság államosított gyarmataiból jött létre. A 19. század folyamán a félszigeten megszilárdult és bővült a holland jelenlét. Legnagyobb kiterjedését a 20. század elején érte el. A második világháborút s a japán megszállást követően az indonéz nacionalisták 1945-ben kikiáltották országuk függetlenségét. Ennek valamint az ezután kibontakozó Indonéz Nemzeti Forradalom hatására Hollandia 1949 decemberében elismerte Indonézia függetlenségét.

Előzmények: Holland Kelet-indiai Társaságszerkesztés

A Holland Kelet-indiai Társaságot (Vereenigde Oost-Indische Compagnie - VOC, azaz Egyesült Kelet-indiai Társaság) a 17. század elején alapították meg. A társaság megalapításának célja az volt, hogy erősítse Hollandia és a Maláj-félsziget közötti kereskedelmi kapcsolatot. 1700-ra létrejött egy jól megszervezett gyarmati rendszer. A VOC annyira megerősödött, hogy állam volt az államban. Az övé volt a legnagyobb hatalom a félszigeten. Miután a csődbe ment vállalat likviditását 1800. január 1-jén a helyreállították, területei a holland kormány irányítása alá kerültek.

Egyeduralkodó birodalom megalapítása a szigetvilágbanszerkesztés

A Királyi Holland Indiai Hadsereg (Koninklijk Nederlands Indisch Leger - KNIL) címere.
A Királyi Holland Indiai Hadsereg és bennszülöttek csatája 1894-ben.

A napóleoni háborúk idején az 1806 és 1816 közötti interregnum alatt a britek számos holland területen – többek között Jáván – átvették az irányítást a kelet-indiai térségben. Később a hollandok visszaszerezték ezen területek fölött is az ellenőrzési jogot. Az 1824-ben megkötött angol–holland szerződés szerint Hollandia átengedte az ellenőrzési jogot Malacca, a Maláj-félsziget és indiai területei felett az Egyesült királyságnak. Ezért cserében a hollandoknak átengedték többek között a Szumátrán alapított Bengkulu településeit. A Brit Malaja és a Holland Kelet-India között akkor megállapított határok leírása megegyezik a mai Indonézia és Malajzia között húzódó határvonallal. Holland Kelet-India fővárosa Batavia, a mai Jakarta volt. Ez ma is a köztársaság központja.

A Holland Kelet-India s azt megelőzően a VOC hatalma szinte csak jelképes volt. Csak a 20. század elején terjedt ki az ország ellenőrzése a mai Indonézia teljes területére. Bár Jáva a 350 év nagy része alatt holland fennhatóság alatt volt, jó néhány terület az idő nagy részében független maradt. Ezek közé a területek közé tartozik Aceh, Lombok és Borneó.[1]

Diponegoro herceg behódolása De Kock tábornok előtt 1830-ban a jávai háború után.

A félszigeten mindenfelé robbantak ki háborúk és kisebb összetűzések, mivel a bennszülött indonéz csoportok (jávaiak, szundanézek) megpróbálták megakadályozni, hogy holland egyeduralom jöjjön létre. Ez gyengítette Hollandia ellenőrzési lehetőségeit, s lekötötte haderejét.[2] A 17. században a VOC fejlett fegyvereket és Celebeszen élő bugi valamint a Maluku szigetén élő amboni zsoldosokat használta a szigetvilág számos területén fennálló kereskedelmi érdekeik terjeszkedése és védelme érdekében. A holland kelet-indiai időszak leghosszabb háborúi a szumátrai Padri háború (18211838), a Diponegro herceg irányításával kirobbant jávai háború (18251830) és a harminc évig tartó véres acehi háború volt. Bár mindegyik jelentős holland fölénnyel végződött.

A 19. század hátralévő részében is törtek ki felkelések mind Jáva, mind Szumátra szigetén. A balinézek ellenállása miatt az 1846 és 1849 között a Bali meghódítására indított expedíció is sikertelenül zárult. A Banjarmasini háború végeredményeképp a hollandok legyőzték az ott uralkodó szultánt. Acehben gerilla vezetők erőszakkal távol tartották szigetüktől a hollandokat. Ez az 1873 és 1908 között lezajlott összetűzés volt a leghosszabb és a legvéresebb konfliktus. A harcok végén Aceh felkelői megadták magukat. Az indonéz természeti kincsek kitermelése leérte Jávát is, s a legtöbb, külsőnek számító sziget is közvetlen holland irányítás vagy holland befolyás alá került. A jelentős indonéz kalóztevékenység egészen a 19. század közepéig problémát jelentette a hollandoknak.[1]

J.B. van Heutsz főkormányzó időszaka alatt a kormányzat kiterjesztette közvetlen hatalmát Holland Kelet-India legnagyobb részére, s ezzel lefektette a modern indonéz állam alapköveit.[3] Kisebb felkelésekkel kísérve, de a hollandok átvették a hatalmat a még független uralkodók területén is, de az ő gazdagságukat és pompájukat a holland növekedés alatt is megőrizhették;[4] Celebesz délnyugati részét 1905–1906-ban, Balit pedig 1906–1908-ban két részletben foglalták el. A Nyugat-Pápuához tartozó Madárfej-félszigetet 1920-ban foglalták el a hollandok. Ezzel a végső területszerzéssel alakult ki a függetlenségét 1945-ben kikiáltó Indonéz Köztársaság területe. Ekkor még nem tartozott a mai országhoz Holland Új-Guinea, mely 1965-ben került indonéz fennhatóság alá.

Gazdaság- és társadalomtörténetszerkesztés

A holland gyarmaton a jegybank szerepét a Javasche Bank töltötte be, mely a holland guldennel egyenértékű holland-indiai gulden bankjegyeket bocsátott ki. A képen egy 1866-os 5 guldenes bankjegy elő- és hátoldala látható.

A hollandok viszonyát gyarmataikhoz három, egymást valamelyest átfedő időszakra lehet felbontani: a művelési rendszer, a liberális időszak és az etikus időszak. Ezen időszakok alatt, egészen az indonéz függetlenség kikiáltásáig, a terület javainak felkutatása és kitermelése Hollandia iparosodását segítette. Például Jáván nagy területeket műveltek meg az itteni földművesek. A terményeket kínai közvetítők közbeiktatásával európai kereskedőknek továbbították. A második világháborút megelőzően a világ kinin és csípős paprika termelésének nagyobb részét, gumitermelésének több mint egyharmadát, kókuszdiótermésének egynegyedét, tea-, cukor-, kávé- és olajkészletének egyötödét Holland Kelet-India biztosította. Indonéziának köszönhetően Hollandia a világ egyik legbefolyásosabb gyarmatbirodalma lett.[1]

A Javasche Bank 1937-es 5 guldenes bankjegyének elő-és hátoldala.

A holland földadóból visszajuttatott egyre nagyobb összeg ellenére a holland támogatások alig fedezték a jávai és a padri háborúk kiadásait. Belgium 1830-as elvesztése Hollandiát a csőd szélére sodorta, s emiatt megindult az indonéz erőforrások, kincsek gyors ütemben történő kitermelése. 1830-ban új főkormányzót neveztek ki a terület élére, Johannes van den Boscht, aki öt évig vezette Holland Kelet-Indiát. Jáván egy kormányzati felügyelettel működő mezőgazdasági rendszert vezettek be. Ezt nevezik művelési rendszernek (hollandul cultuurstelsel); Jáva nagyobb része holland ültetvényes terület lett, s profittermelő, önfenntartó gyarmattá vált, s ez mentette meg Hollandiát az államcsődtől. Másik oldalról viszont éhség és járványok vártak az 1840-es években az indonéz földművelőkre.[1]

A Hollandiában felkavart indulatok miatt a liberális időszakban a művelési rendszer eredményeit majdnem mind eltörölték. 1870-től az indonéz termelőknek nem volt kötelező terményeiket az exportpiacokon értékesíteni, hanem olyan szabad vállalkozásokat alapíthattak, melyek nagy ültetvényeket irányítottak. Például a cukortermelés 1870 és 1885 között megduplázódott, új termények mint például a tea vagy kína termett, bevezették a gumiültetvényeket, s ennek következtében nagy mértékben megnőtt a hollandok nyeresége. Ezek következtében azonban csökkent a rizs termőterülete, s így a Jáván növekvő népesség között éhség tört ki. Változások nem csak Jáván voltak megfigyelhetőek: az iparosodó Európában nagy kincsnek számított a Kalimanntanon és Szumátrán termelt olaj is. A hollandok kereskedelmi érdekterülete túlnőtt Jáván, s a 19. század második felében több környező sziget is közvetlen holland irányítás vagy befolyás alá került.[1]

1898-ban Jáva lakossága 28 millió fő volt, a többi környező szigeten pedig mindegy 7 millióan laktak.[5]

1901-ben a hollandok bevezették az általuk etikus politikának nevezett rendszert, melynek keretei között a gyarmati kormányzat feladatai közé tartozott Indonézia lakosságának egészségügyi és oktatási rendszerének fenntartása. Az új, helyben megoldandó politikák közé tartozik még az áttelepítési program, a kommunikáció, az özönvizek enyhítése, az iparosítás és a helyi ipar védelme. A politikai változások növelték a gyarmati kormány önállóságát, a központi kormányzattól egyre több hatáskör átkerült a helyi szervekhez. Bár többet foglalkoztak vele mint előtte, a humanitárius politika szinte hatástalan maradt. Míg a másod- és harmadgenerációs tanult lakosság tudott írni, olvasni, az indonéziaiak túlnyomó része analfabéta volt. Általános iskolákat állítottak fel, ahova hivatalosan mindenki járhatott, de 1930-ig az iskolás korúaknak csak 8%-a részesült oktatásban. Az iparosodás nem hatott jelentősen az indonéziaiak nagy többségének életére, és a terület mezőgazdasági gyarmat maradt. 1930-ban 17 olyan város volt, melynek lélekszáma meghaladta az 50.000 főt, s ezek összlakossága 1,87 millió fő volt.[4] Az oktatási és a jól kifejlesztett politikai reformoknak köszönhetően kialakult egy szűk elitréteg, melynek tagjai bennszülött indonéziaiak voltak, s akik támogatták egy független és egységes Indonézia létrehozatalát. Ez az új állam összefogná Holland Kelet-India egymástól eltérő bennszülött csoportjait. A 20. század eleje Indonéziában, az indonéz virágzás korszaka alatt a nemzeti mozgalmak gyors ütemben fejlődtek, de ezzel arányosan növekedett a holland elnyomás mértéke is.[1]

A holland gyarmati uralom végeszerkesztés

A második világháborúban a terület megszállása és elfoglalása Indonéziában a gyarmati állam végét jelentette, mivel Japán a hollandok területei közül amennyit csak tudott, elfoglalt. Az elüldözött hollandok helyén saját rendszerüket erősítették meg. Bár a felsővezetői pozíciókat japánok foglalták el, a holland állampolgárok is számos vezetői tisztséget tölthettek be. Miután Japán 1945. augusztusban megadta magát a nacionalista vezetők – Sukarno és Hatta kikiáltották Indonézia függetlenségét. Mivel a hollandok megpróbálták ismét létrehozni gyarmatukat, egy négy és fél éves harc vette kezdetét. Bár a holland erők visszafoglalták Indonézia területének nagyobb részét, emiatt gerillaháborúk törtek ki. Ennek nyomására az indonéz lakosság és a nemzetközi közvélemény is az ország függetlenedésének pártjára állt. 1949. decemberben Hollandia hivatalosan is elismerte az ország függetlenségét.

Alidius Tjarda van Starkenborgh Stachouwer (1888-1978) Holland Kelet-India főkormányzója (Gouverneur-generaal van Nederlands Indië) 1936-1942 között.

Az 1949-ben kötött szerződés azonban nem rendezte Nyugat Új-Guinea helyzetét, mely továbbra is holland irányítás alatt állt. Sukarno idejében a kormány megpróbálta elérni, hogy ezek a területek is indonéz fennhatóság alá kerüljenek. 19611962-ben fegyveres összeütközés tört ki, melynek folyamán a tengeren is összemérte a két ország erejét. Az Egyesült Államok arra késztette Hollandiát, hogy a New York-i Egyezményben rögzítettek szerint adja át a területeket Indonéziának még az év augusztusában. Ugyanekkor változtatta meg az ausztrál kormány is álláspontját, s innentől az indonéz felügyeleti jogot támogatta.

Jegyzetekszerkesztés

  1. a b c d e f Witton, Patrick. Indonesia. Melbourne: Lonely Planet, 23–25. o. (2003). ISBN 1-74059-154-2 
  2. Schwarz, A.. A Nation in Waiting: Indonesia in the 1990s. Westview Press, 3–4. o. (1994). ISBN 1-86373-635-2 
  3. Robert Cribb, "Development policy in the early 20th century", in Jan-Paul Dirkse, Frans Hüsken and Mario Rutten, eds, Development and social welfare: Indonesia’s experiences under the New Order (Leiden: Koninklijk Instituut voor Taal-, Land- en Volkenkunde, 1993), pp. 225–245.
  4. a b Reid (1974), p. 1.
  5. Furnivall, J.S.. Netherlands India: a Study of Plural Economy. Cambridge: Cambridge University Press, 1939 [reprinted 1967], 9. o.. ISBN 0-521-54262-6  Idézve a következő könyvben: Vicker, Adrian. A History of Modern Indonesia. Cambridge University Press, 9. o. (2005). ISBN 0-521-54262-6 

Általánosságbanszerkesztés

További információkszerkesztés

🔥 Top keywords: KezdőlapVarga Judit (politikus)Magyar Péter (jogász)Speciális:KeresésHúsvétFacebookIsztambuli egyezményRogán Antal2024-es labdarúgó-Európa-bajnokságNagypéntekErőss PálYouTubeSzoboszlai DominikKoszovóSzentkirályi AlexandraSpeciális:Friss változtatásokKötter TamásMagyarországPottyondy EdinaSchadl GyörgyLepkehimlőHazatalálsz (televíziós sorozat)Depeche Mode2024-es magyarországi önkormányzati választásMárcius 27.Nemzeti Együttműködés RendszereHáromtest-problémaPolt PéterCristiano RonaldoVölner PálHúsvéti ünnepkörRocco SiffrediMagyar labdarúgó-válogatottVitézy DávidMagyar névnapok listája dátum szerintNagycsütörtökGrúziaNagyhétOrbán ViktorHell Energy Magyarország Kft.Puzsér RóbertHajdú Péter (műsorvezető)Novák KatalinLionel MessiKőrösi Csoma SándorAz Európai Unió tagállamaiLocsolkodásNárcizmusDave GahanSzalay-Bobrovniczky KristófTádzsikisztánII. Rákóczi FerencOrszághívószámok listájaHalálozások 2024-benBudapestBaltimore (Maryland)Darnyi TamásPetőfi SándorVazulSzegény párákBayer ZsoltFritz WepperRobert OppenheimerMádl FerencEsterházy PéterA háromtest-problémaFasizmusJónás RitaA mi kis falunkGulyás GergelyTassi RózsaNagyböjtMásodik világháborúRendfokozatIszlám2023Magyar ábécéGólkirályságMagyarország vármegyéiRamadánHázasság első látásra (második évad)CanberraHázasság első látásraA Barátok közt szereplőinek listájaUngár KláraEminemMost vagy soha!Nagy Ervin (színművész)Lengyel–litván határOrszágok autójelének és doménnevének listájaNagyszombat (kereszténység)LabdarúgásFenyő Iván (színművész)Ausztrália (ország)Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap2024-es európai parlamenti választás MagyarországonNemzetközi gépkocsijelek listájaAdolf HitlerI. Mátyás magyar király